A falu mellett északról magas hegy emelkedik, melyet Leshegynek a hagyományok szerint azért hívnak, mert e hely tetelyén volt megtalálható Máré várának õrállomása, ahonnan továbbították a Budvárról érkezõ jelet a falunak, ha ellenség közeledett.
    E hegynek csaknem falmeredek szikla oldalában található a Kõlik két barlangja, melyekben a nép vész idején biztos menhelyet talált. Két egymás fölé helyezett s csaknem megközelíthetetlen barlang van itt. Az alsó (15 lépés hosszú és 10 lépés széles) barlangnak szabályszerüleg idomított boltíve van. Bejáratánál még most is látszanak a sarokhelyek, melyek erõs vas ajtókat tartottak, megvan még e barlangban a tüzelõhely kürtõje és a kézimalom fülkéje is. Az e felett lévõ felsõ barlang, - hova csak ügyes mászó tud feljutni - kisebb kiterjedésû, mint az alsó. Innen sziklába vésett beszélõ csõ nyúlott le az alsó barlangba, melyen át madárnyelven beszéltek - mondja a hagyomány - hogy az ellenség meg ne érthesse. A felsõ barlang ablakából mutatták meg a csalkürtõskalácsot a tatároknak.

    A tatárjárás idején történt, mikor kigyúlltak Leshegy tetején a lármafák. Messzirõl jelezték a tatár érkezését. Az emberek összeszedték holmijukat, élelmet vettek magukhoz, és felvonultak a Kõlik barlangjaiba. Mikor megérkezett a tatár horda, senkit sem talált a faluban. Végül a tat vezér fülébe jutott, hogy a nép nem messze, a Kölikban van elrejtõzve. Ostromolni kezdték a tatárok, de a barlangok erõs fekvése miatt nem sikerült bevenniük. Úgy döntöttek, hogy kiéheztetéssel kényszerítik önmegadásra a falubelieket, így letelepedtek a barlang aljába.
    A falu bírója ügyes nyilas hírében állt. Kiállott a fölsõ lik szájába és onnan lõtte ki nyílvesszõjét, ami éppen szíven találta a tatár vezért. Ettõl megzavarodott a tatár horda, de az ostromzárat továbbra is fönttartotta. Elfogyott az élelmük már mind az ostromlóknak, mind az ostromoltaknak, mikor a falu bírója elhatározta, hogy éhen halni nem fognak, inkább csatában essenek el, ha úgyis halál vár rájuk. Összeszedve a fiatal legényeket, kitörni készült a barlangból, mikor a bíró felesége elõállt egy ötlettel. Szalmából nagy kürtõskalácsot csinálván, kimutatták a fölsõ barlangból és lekiálltott: „Lám mi jól élünk, míg ti éheztek!ö Ezt látva a tatárok, a falu feldúlása után távoztak.